13. Elveszett emlékek

Amikor hazaértem első utam a fürdőbe vezetett, ahol megszabadultam a bevitt ételtől. Mindenfélét összeettem Matt-tel, míg meg nem érkezett a rendelésünk addig sütiztünk, majd találtunk chipset is, végül pizzát ettünk. Elmondhatatlanul jól estek ezek az egészségtelen ételek egészen addig, míg Matt meg nem jegyezte, hogy almán kívül még nem is nagyon látott mást enni. Ekkor valahogy elment az étvágyam és hazaindultam azzal az indokkal, hogy készülődnöm kell az estére. Ez részben igaz is volt.

Fogat mostam, lezuhanyoztam, magamra kaptam a vörös ruhát, majd kivasaltam a hajam, végül egy kicsit ki is sminkeltem magam. Még volt időm, ezért úgy döntöttem felhívom Amy-t, de nem vette fel senki sem a telefont. Küldtem anyának egy üzenetet, melyben leírtam, hogy remélem, jól érzi magát, majd arról érdeklődtem, mikor is jönnek haza vasárnap. A mobilom egy fekete kistáskába süllyesztettem, majd megálltam a tükör előtt. Újra elkezdtem szédülni, de próbáltam figyelmen kívül hagyni. Tökéletesen festettem, de belül egy roncs voltam.

Elindultam a szomszédba, hogy életem legjobb alakítását nyújtva elhitessem mindenkivel, milyen boldog is vagyok.

Így hogy Matt nem volt mellettem, az egész nem is tűnt olyan jó ötletnek. Zack-et az iskolában is féltékennyé tudom tenni, de az egész már nem csak róla szólt, már nem voltam kövér, még sem tudtam leállni ezzel az egésszel. Egy hang a fejemben folyamatosan azt mondogatta, hogy nem vagyok elég jó és soha nem is leszek az. Miatta kezdtem el csinálni az egészet, de magam miatt folytattam. Pokolian éhes voltam, de vettem egy mély lélegzetet és kiléptem az ajtón. Útközben a szomszéd ház felé azzal nyugtattam magam, hogy igazából Matt sem ártatlan az estével kapcsolatban. Ő abban bízik, hogy közelebb kerülünk egymáshoz, szóval mindenkinek vannak hátsó szándékai.

***

A nap sugarai ébresztettek fel. Lassan kinyitottam a szemem, s az első dolog amit, vagyis inkább, akit megláttam az Matt volt. Békésen aludt mellettem. Azonnal felültem, majd észrevettem, hogy egy hatalmas férfi póló van rajtam. Amilyen halkan csak tudtam a fürdőbe mentem, majd leültem kád szélére. A fejem iszonyatosan fájt, a világ még kicsit forgott ezért elkezdtem masszírozni a halántékom. Ez nem velem történik, ismételgettem magamban újra és újra. Pedig ez nagyon is velem történik. Vettem egy mély lélegzetet, majd lekapkodtam magamról a ruhákat, végül beálltam a zuhany alá. Csak férfi tusfürdőt találtam, de ebben a helyzetben nem lehettem válogatós. Végül úgy döntöttem egy hajmosás sem ártana. Aztán törölközőbe csavartam magam, majd egy fogkefét kerestem. Hálát adtam az égnek, hogy találtam egy kibontatlant.

Határozottan jobban éreztem magam. Felkaptam magamra a pólót, amiben aludtam, mely a térdem közepéig ért, majd a felhúztam a bugyimat és elindultam vissza Matt szobájába.  Ha azt hittem, ennél már nem lehet kínosabb, hát tévedtem. Egy idős nő lépett ki a Matt szobájával szembeni ajtó mögül a folyosóra. Lefagytam, ő pedig pillantását rám emelte. Megköszörültem a torkom, egyik lábamról a másikra álltam.

-          Öhm, én – kezdtem bele. Mutatkozz már be, az isten szerelmére! – Cassie vagyok, örvendek – folytattam majd előrébb léptem pár lépést és a kezemet nyújtottam felé.

-          Áh Cassie, a szomszédból, ugye? – kérdezte és kezet ráztunk. – Elizabeth vagyok, de hívj csak Lizának – mondta barátságosan, mire én rámosolyogtam.

-          Mindjárt megyek is haza, bocsánat a zavarásért, csak – beletúrtam a hajamba. Mit mondjak? Tanultunk? Lenéztem magamra, Matt pólójában állva, vizes hajjal, úgy hittem senki sem hinné el ezt.

-          Jó volt Kate bulija? Jól van a drágám? – kérdezte kíváncsian kimentve engem az alól, hogy befejezzem a mondatomat. A drágám? Én inkább az ördög lányának nevezném…

-          Igen, jó sok ember volt és jól érezte magát, jött-ment, mindenkivel váltott pár szót. Oké, ez eléggé diplomatikusnak hangzott.

-          Ennek örülök – felelte. – Most mennem kell, megnézem, hogy áll az ebéd - intett a lépcső irányába - nemsokára úgy is kész lesz, majd gyertek le enni – mondta és végigsimított a karomon. – Örülök, hogy végre találkoztunk Cassie.

Amikor elfordult és már lefelé a földszint irányába tartott hangosan kifújtam a levegőt. Mire visszaértem Matt szobájába, addigra már ő is felébredt és az ágyról nézte a TV-t. Elmosolyodott, mikor meglátott.

-          Jó reggelt Cassie – köszöntött mosolyogva, majd végignézett rajtam. – Határozottan jobban áll neked az a póló, mint nekem – mondta nevetve. Én pedig paprikavörös fejjel leültem az ágy szélére.

-          A folyosón találkoztam Lisával, lehet ő nem így gondolja. Örülök, hogy jól mulatsz – feleltem, majd végigdőltem az ágyon. - Soha többet nem iszok, egy kortyot sem.

-          Ne hülyéskedj, aranyos voltál részegen – haragosan pillantottam felé. A távirányítót felém nyújtotta, majd felállt és kisétált a szobából. Egy zenecsatornára váltottam és lehunyt szemmel hallgattam az elviselhetetlen zenéket. Akkor sem nyitottam ki a szemem, amikor hallottam az ajtó hangos csukódását.

-          Hé Csipkerózsika, nem vagy éhes? – kérdezte és éreztem, ahogy besüpped alatta az ágy. Egy tincset kisimított az arcomról, mire végre kinyitottam a szemem.

-          Egy falatot sem vagyok képes enni – vallottam be, ami történetesen tényleg igaz volt.

-          Én éhen halok – felelte.

-          Hogy került rám a pólód? – kérdeztem és a szövet szélével babráltam.

-          Nem emlékszel? – kérdezte és próbálta elrejteni mosolyát, sikertelenül.

Megráztam a fejem és éreztem, ahogy újra elpirulok. Abban voltam csak biztos, hogy ez a nap egyre kínosabb.