Pénteken este egyedül voltam otthon, mivel anyának megint el
kellett utaznia üzleti ügyben.
Délután futottam, házit csináltam, takarítottam. Éppen a
konyhában írtam össze, hogy mit fogok enni a hétvégén, amikor csengettek. Fogalmam sem volt, ki lehet az, de
az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam. A küszöbön Matt állt egy dobozzal a
kezében. Kifogástalanul nézett ki, velem ellentétben. Végignéztem magamon, egy
rövid farmernadrágban és poros pólóban álltam előtte, mert a takarítás után nem
öltöztem át.
- Szia - köszönt Matt és egyik kezével a hajába
túrt.
- Mit keresel itt? - kérdeztem keresztbe tett
kézzel, nem túl udvariasan. De most komolyan, mindig kínos helyzetbe hoz. Jó,
mondjuk az, hogy nem öltöztem át, kivételesen nem az ő hibája volt.
- Gondoltam emlékeztetlek a holnap estére.
- Lehetetlen lenne elfelejteni - feleltem
gúnyosan, de úgy tűnt meg sem hallotta.
- Jól nézel ki - mondta Matt és tetőtől talpig
végigmért.
- Csodásan festhetek - válaszoltam és a szememet
forgattam. - Épp takarítottam - mondtam
és hátrapillantottam a házba. Miért magyarázkodom egyáltalán?
- Nem akarlak feltartani - felelte mosolyogva.
- Már végeztem.
Mégis mi a fene bajom van? Le tudtam volna rázni. A cipőmet
kezdtem el tanulmányozni és kezdtem megérteni, miért viselkedik minden csaj
hülyén körülötte. Egyszerűen lehetetlen gondolkozni, amikor így
rádmosolyog. Az iskolában, amikor ott
volt Zack is, nem hatott így rám. Sőt, kifejezetten idegesített, de ahogy ott
állt előttem, egyszerűen azt gondoltam, hogy jól néz ki.
- Akkor eljössz holnap? - kérdezte. Bólintottam.
- Kössünk fogadást - ajánlotta Matt.
- És mégis miféle fogadásra gondolsz?
- Ha jól érzed magad, el kell jönnöd velem egy
igazi randira.
- Sokat képzelsz magadról.
- Talán félsz?
- Rendben, de ha veszítesz nincs több randi.
- Oké, hoztam neked valamit. Bemehetek? - kérdezte
és már lépett is előre. Azt be kellett ismernem, hogy Matt erősen próbálkozott.
Bármelyik lányt megkaphatta volna a suliban, bárki szívesen vette volna a
közeledését, de valami oknál fogva engem választott. Be kellett vallanom, hogy
titkon tetszett, hogy Matt úgy néz rám, mintha a leggyönyörűbb lányt látná a
világon. Zack mikor nézett így rám? Na jó, úgy gondoltam ideje, hogy Matt elmenjen,
csak összezavar. Hisz én Zacket szeretem.
- Még mit nem, meg kell elégedned azzal, hogy
elképzeled a házunk - mondtam, elvettem a dobozt a kezéből és becsuktam az orra
előtt az ajtót.
- Holnap 8-ra érted jövök - kiabálta.
- El ne tévedj!
- Jó éjt Cassie! - mondta nevetve Matt és
elsétált.
Egyszerű lett volna lemondani a meghívást. Matt biztos
talált volna kísérőt még az utolsó pillanatban is, ez nem volt kétséges.
Három érvem volt, ami amellett szólt, hogy menjek el.
Egyikre se voltam büszke.
1. Melinda bosszantása.
Az, hogy bosszút álljak Melindán nem az én stílusom volt,
régen soha nem tettem volna ilyet, de túl messzire ment. Már nem akartam, hogy
újra barátnők legyünk.
2. Zacket féltékennyé tenni.
Az iskolában szerda óta már mindenki rólunk pletykálkodott.
Matt és én voltunk a nagy hír és a találgatások megkezdődtek. Mindenfélét
összehordtak rólunk, volt aki arról beszélt, hogy járunk, mások biztosan voltak
benne, hogy Matt csak szórakozik velem.
3. Matt lerázása.
Az utolsót én sem értettem teljesen.
Izgatottan felszaladtam a szobámba és kibontottam a dobozt.
Annyira kíváncsi voltam, vajon mi lehet benne. Egy elegáns vörös ruhát rejtett
a csomag, amit azonnal felpróbáltam. A méret pont jó volt, hozzá egy fekete
magassarkú cipőt választottam. Matt kedves volt velem és annyira nem is
idegesítő. Enyhe bűntudat éreztem, de rögtön elhessegettem ezeket a gondolatokat.
Ahogy a tükör előtt álldogáltam és nézegettem magam, megint
elkezdtem a súlyom miatt aggódni. A ruha mesés volt, ugyanezt már nem tudtam
elmondani magamról.
Ekkor csengettek. A magassarkúmat lerúgtam a lábamról és
leszaladtam a lépcsőn. Azt gondoltam Matt az, de ehelyett Zack állt az ajtóban.
Forgalmas egy nap.
- Szia!
- Szia Cassie!
- Bejössz? - kérdeztem tőle zavartan.
- Nem, sietek. Csak kérdezni akartam valamit…lenne kedved eljönni velem egy házibuliba?
Erre vártam hónapok óta.
- Ma? - kérdeztem mosolyogva. Megrázta a fejét.
- Holnap.
- Oké, de várj még sem jó. Holnap este lesz Kate
bulija.
- Pedig veled akartam menni.
A szemben lévő házra pillantottam.
- Hiányzol - mondta és közelebb lépett. Ajkaim
szétnyíltak és gyorsabban kezdtem el venni a levegőt. - Gyönyörű vagy, Cassie - mondta és megcsókolt. - Hatalmas hibát követtem el, soha nem szabadott volna elengedni
téged. Ugye helyrehozhatom? Ugye meg tudsz bocsátani nekem? - kérdezte, én pedig
lábujjhegyre álltam és megcsókoltam. A világom minden szétesett darabkája a
helyére került, belemosolyogtam a csókunkba. - Akkor eljössz velem holnap? -
kérdezte és egy tincset a fülem mögé simított.
- El - mondtam mosolyogva.
- Akkor holnap - nyugtázta és adott egy puszit a
számra, majd a kocsijához ment és elhajtott.
Becsuktam az ajtót és a szobámba
mentem, majd hanyatt dőltem az ágyon és azon gondolkoztam, vajon mitévő legyek.
Az éjjeliszekrényemen lévő órámra néztem, úgy gondoltam, már túl késő, majd holnap
lemondom Matt meghívását.
Felálltam az ágyról és újra szemügyre vettem a ruhát, most
már gyötört a bűntudat. Olyan szemétnek éreztem magam és valami azt súgta, az
is vagyok. Levettem, visszatettem a dobozba, majd edzős ruhába öltöztem és azon kezdtem, el gondolkozni,vajon mennyire
fog haragudni Matt és vajon mennyit kell koplalnom és edzenem még, hogy jól
nézzek ki. Abban biztos voltam, hogy ma este muszáj még futnom.
A fürdőszobába sétáltam és mérlegre álltam. Pontosan ötvenöt
kiló voltam és nagyon éhes. A fürdőszobai szekrényre esett a pillantásom.
Megráztam a fejem, de aztán arra gondoltam, mindent a cél érdekében, nem
veszíthetem el újra Zacket. Bevettem pár tablettát, ittam rá egy pohár vizet és
azt hajtogattam magamban, hogy minden rendben lesz. Nem bírtam tükörbe nézni, úgyhogy
kisiettem a fürdőszobából le a konyhába, ahol felkaptam egy vizespalackot és
elindultam futni.